Sófajták: Himalája vs kóser vs normál vs tengeri só

A só vitathatatlanul az egyik legfontosabb főzési alapanyag a világon.

Enélkül sok étel nyájas és nem tetszetős ízű lenne.

Azonban nem minden só egyforma. Sok fajta közül lehet választani.

Ezek közé tartozik az asztali só, a himalájai rózsaszín só, a kóser só, a tengeri só és a kelta só, hogy csak néhányat említsünk.

Nemcsak ízben és állagban, hanem ásványianyag- és nátriumtartalomban is különböznek egymástól.

Ez a cikk feltárja a legnépszerűbb sófajtákat, és összehasonlítja táplálkozási tulajdonságaikat.

Mi a só?

A só két elemből, nátriumból (Na) és klórból (Cl) álló kristályos ásvány.

A nátrium és a klór elengedhetetlenek a szervezet számára, mert segítik az agyat és az idegeket elektromos impulzusok küldésében.

A világ sójának nagy részét sóbányákból, vagy a tengervíz és más ásványi anyagokban gazdag vizek elpárologtatásával nyerik be.

A sónak többféle célja van, a leggyakoribb az ételek ízesítése. A sót élelmiszer-tartósítószerként is használják, mert a baktériumok nehezen szaporodnak sóban gazdag környezetben.

A sót nagy mennyiségben gyakran egészségtelennek tartják, mert növelheti a vérnyomást.

Bár a tanulmányok azt sugallják, hogy a sóbevitel csökkentése 1-5,4 Hgmm-rel csökkentheti a vérnyomást, nincs bizonyíték arra, hogy a sóbevitel csökkentése megelőzné a szívrohamot, a stroke-ot vagy a halált (1, 2).

A nyugati étrendben a nátrium túlnyomó többsége feldolgozott élelmiszerekből származik. Ha többnyire teljes, feldolgozatlan ételeket eszik, akkor nem kell attól tartania, hogy sót ad hozzá az étkezésekhez.

Vezetői összefoglaló A só két ásványi anyagból, a nátriumból és a kloridból áll, amelyek nélkülözhetetlenek az emberi élethez. A túl sok só növelheti a vérnyomást, de nagyon kevés bizonyíték van arra, hogy a kevesebb só fogyasztása javíthatja az egészséget.

Finomított só (normál konyhasó)

A leggyakoribb só a hagyományos konyhasó.

Ez a só általában nagyon finomított, vagyis erősen őrölt, és a legtöbb szennyeződést és nyomelemet eltávolítják.

Az erősen őrölt sóval az a probléma, hogy csomósodhat. Emiatt különféle anyagokat – úgynevezett csomósodást gátló anyagokat – adnak hozzá a keringés elősegítésére.

Az élelmiszer-minőségű konyhasó szinte tiszta nátrium-klorid – 97% vagy több –, de sok országban hozzáadott jódot is tartalmaz.

A konyhasóhoz való jód hozzáadása a jódhiány elleni hatékony közegészségügyi megelőző intézkedés eredménye, amely a világ számos részén gyakori.

A jódhiány a pajzsmirigy alulműködés, az értelmi fogyatékosság és számos egyéb egészségügyi probléma egyik vezető oka (3, 4).

Ezért, ha úgy dönt, hogy nem fogyaszt jóddal dúsított konyhai sót, mindenképpen egyen más jódban gazdag ételeket, például halat, tejterméket, tojást és hínárt.

Vezetői összefoglaló A finomított konyhai só főként nátrium-kloridból áll, hozzáadott csomósodást gátló anyagokkal, hogy megakadályozzák a csomósodást. A jódot is gyakran adják a konyhasóhoz.

Tengeri só

A tengeri sót a tengervíz elpárologtatásával állítják elő.

A konyhasóhoz hasonlóan ez is elsősorban nátrium-klorid. Forrásától és feldolgozási módjától függően azonban jellemzően különféle nyomelemeket, például káliumot, vasat és cinket tartalmaz.

Minél sötétebb a tengeri só, annál nagyobb a szennyeződések és nyomelemek koncentrációja. Az óceánok szennyezettsége miatt azonban a tengeri só nyomokban nehézfémeket, például ólmot is tartalmazhat.

A tengeri só mikroműanyagokat is tartalmaz – a műanyaghulladék mikroszkopikus maradványait. Az élelmiszerekben található mikroműanyagok egészségügyi következményei még mindig nem tisztázottak, de egyes kutatók úgy vélik, hogy az egészségügyi kockázatok a jelenlegi szinten alacsonyak (5).

A hagyományos finomított sóval ellentétben a tengeri só gyakran durva, mert kevésbé őrlik. Ha főzés után szórja rá az ételre, más állagú lehet, és erősebb ízfokozatot okozhat, mint a finomított só.

A tengeri sóban található nyomokban található ásványi anyagok és szennyeződések is befolyásolhatják az ízét – ez azonban márkákonként nagyon eltérő.

Vezetői összefoglaló A tengeri sót tengervíz elpárologtatásával állítják elő, bár nagyon hasonlít a hagyományos sóra, kis mennyiségű ásványi anyagot tartalmazhat. Nyomokban nehézfémeket és mikroműanyagokat is tartalmaz.

Himalája rózsaszín só

A himalájai sót Pakisztánban bányászják.

A Khewra sóbányából származik, amely a világ második legnagyobb sóbányája.

A himalájai só gyakran tartalmaz nyomokban vas-oxidot (rozsdát), ami rózsaszínes színt ad.

Kis mennyiségű kalciumot, vasat, káliumot és magnéziumot is tartalmaz, így a nátriumtartalma valamivel alacsonyabb, mint a hagyományos konyhasóban.

Sokan a himalájai só ízét részesítik előnyben más fajtákkal szemben.

A fő különbség azonban egyszerűen a színben rejlik, amely bármilyen ételt vonzóvá tehet.

Vezetői összefoglaló A himalájai sót egy nagy pakisztáni sóbányából gyűjtik be. A vas-oxid jelenléte miatt rózsaszínű. Nyomokban kalciumot, káliumot és magnéziumot is tartalmaz.

Kóser só

A kóser sót „kósernek” nevezik, mert egyes zsidó kulináris szokásokban használják.

A hagyományos zsidó törvények előírják, hogy a húsból fogyasztás előtt vért kell vonni. Mivel a kóser só pelyhes, durva szerkezetű, különösen hatékony a vér kiszívásában.

A fő különbség a hagyományos só és a kóser só között a pelyhek szerkezete. A szakácsok úgy találják, hogy a kóser sót – nagy pehelymérete miatt – könnyebb ujjal felvenni, és az ételre kenni.

A kóser sónak más lesz az állaga és íze, de ha hagyja, hogy a só feloldódjon az ételben, akkor nincs különbség a hagyományos konyhasóhoz képest.

A kóser só azonban kevésbé valószínű, hogy tartalmaz adalékanyagokat, például csomósodást gátló szereket és jódot.

Ne feledje azonban, hogy egy teáskanál kóser só sokkal kevesebb, mint egy teáskanál hagyományos só. Ne cserélje ki egyiket a másikra 1:1 arányban, különben étele túl sós vagy túl nyájas lesz.

Vezetői összefoglaló A kóser só pelyhes szerkezetű, így könnyen kenhető az étel tetejére. Bár nem sokban különbözik a hagyományos sótól, kevesebb csomósodásgátlót és jódot tartalmaz.

kelta só

A kelta só egyfajta tengeri só, amely Franciaországban vált népszerűvé.

Szürkés színű és némi vizet is tartalmaz, így elég nedves.

A kelta só nyomokban ásványi anyagokat tartalmaz, és valamivel kevesebb nátriumot tartalmaz, mint a hagyományos konyhasó.

Vezetői összefoglaló A kelta só világos szürkés színű és meglehetősen nedves. Tengervízből készül, és nyomokban ásványi anyagokat tartalmaz.

Ízlési különbségek

Az élelmesek és a szakácsok elsősorban az íz, az állag, a szín és a kényelem alapján választják ki a sót.

A szennyeződések – beleértve a nyomelemeket is – befolyásolhatják a só színét és ízét is.

A szemek mérete azt is befolyásolja, hogy a sós íz hogyan éri el a nyelvet. A durvább szemű só erősebb ízű lehet, és tovább tartható a nyelven.

Ha azonban hagyja, hogy a só feloldódjon az ételben, nem lehet jelentős ízbeli különbség a normál finomított só és a többi finom só között.

Ha az ujjaival szeretnénk sót szórni, a nagyobb szemű száraz sókat sokkal könnyebben kezelhetjük.

Vezetői összefoglaló A sók közötti fő különbség az íz, a szín, az állag és a kényelem.

Ásványi anyag tartalom

Egy tanulmány meghatározta a különböző típusú sók ásványianyag-tartalmát (6).

Az alábbi táblázat összehasonlítja az asztali sót, a Maldon sót (egy tipikus tengeri sót), a himalájai sót és a kelta sót:

Melyik egészségesebb?

Eddig egyetlen tanulmány sem hasonlította össze a különböző típusú sók egészségügyi hatásait.

Ha azonban ilyen vizsgálatot végeznének, nem valószínű, hogy jelentős különbségeket találnának. A legtöbb só hasonló, nátrium-kloridból és kis mennyiségű ásványi anyagból áll.

A kevésbé feldolgozott sók választásának fő előnye az adalékanyagok és csomósodást gátló anyagok elkerülése, amelyek gyakran megtalálhatók a hagyományos konyhai sóban.

A só végső soron só – fő célja az ízesítés, de nem gyógyír az egészségre.

Vezetői összefoglaló Egyetlen tanulmány sem hasonlította össze a különböző típusú sók egészségügyi előnyeit. A kevésbé feldolgozott sók azonban általában nem tartalmaznak adalékanyagokat.

A végeredmény

A só talán a legtöbbet használt fűszer a világon.

Vannak, akik úgy vélik, hogy a só káros az egészségre, de a valóság nem ilyen egyszerű.

Bár nyugaton a finomított konyhasó a legelterjedtebb, számos ilyen van. Ide tartozik a kelta, a himalájai, a kóser és a tengeri só.

Azonban kevés táplálkozási különbség van e különböző típusok között. Bár a finomítatlan sók kevesebb adalékanyagot tartalmaznak, a fő különbségek az állagban, a szemcseméretben és az ízben vannak.

Ne habozzon kísérletezni, és válassza ki az Önnek megfelelő sót.